Bejegyzésünkben „megpróbáljuk” körbejárni azt, hogy milyen „veszélyek/félelmek” bújhatnak meg az AI (túlzott) használata mögött, és ezek fényében hogyan őrizhetjük meg önmagunkat – akár a mindennapjainkat, akár a szakmai karrierünket figyelembe véve.
„A csapból is a mesterséges intelligencia folyik…”
Úton-útfélen AI által generált, egykaptafára készült plakátokba, hirdetésekbe botlani. Olcsónak és összecsapottnak hat mindegyik, és mindegyikre ugyanaz igaz: bárkié lehetne, mert az AI azt adja, amit a legtöbbször látott, az átlagot, a középszert, és ezért nem lesz egyedi, tömegből kiemelkedő az adott grafikai anyag, reklám, hirdetés.
És sajnos a vállalkozások többsége már mesterséges intelligencia által generált fotókkal akarja eladni a szolgáltatásait és/vagy a termékeit, mely fotók sok esetben távol állnak a valóságtól, így az ügyfelek a helyszínen/a csomagban, stb. nem azt kapják, amit az adott fotó ígért nekik.
Továbbmenve, a valósághű hamis videók, hangok és képek alkalmasak a közvélemény manipulálására, csalásokra és a személyes adatokkal való visszaélésekre.
Mindent AI-al fémjelezve akarnak eladni, legyen szó egy (bármilyen) kurzusról, egy workshopról vagy egy programról, alkalmazásról, stb. – annak ellenére is, hogy nem biztos, hogy valóban van köze az AI-hoz, vagy egy adott funkció eddig is létezett, de most ráhúzható, hogy „AI funkció”.
Az „AI-szakértők” hazája lettünk.
Gombamód szaporodnak a különféle AI tanfolyamok, de mindegyik kissé „mondvacsináltnak” tűnik. A mesterséges intelligencia használatában komoly tapasztalata még senkinek nincsen, hiszen annyira új terület és folyamatosan változik, fejlődik. Nehéz elhinni, hogy egy-egy tanfolyam a „tutit” adja, a „tutit” tudja megmondani/megmutatni ezen a területen.
Szakmai körökben is mindig akad egy-egy aktuálisan felhypolt AI-eszköz, közben „lenézve” azokat, akik nem ezt használják, vagy másik eszközt alkalmaznak, szidva és a földbe döngölve olyan eszközöket, programokat, melyeket korábban „istenítettek”.
Egyre nagyobb a zaj magával a mesterséges intelligenciával kapcsolatban is, csak kapkodjuk a fejünket, bárhova is nézünk, biztosan szembejön velünk „valami”, ami AI. És ma már igazából szinte nincs olyan beszélgetés, ahol ne kerülne szóba a mesterséges intelligencia – legyen szó egy egyszerű hétköznapi kérdésről, egy munkahelyi meetingről, vagy akár arról, hogy megmarad-e a munkánk. Van, aki használja, van, aki fél tőle, és van, aki csodát vár tőle.
Természetesen nem bújhatunk el az újdonságok elől, szakemberként is érdemes követni a technológiai fejlesztéseket, az új eszközöket, a mesterséges intelligenciát sem lehet figyelmen kívül hagyni, szem elől téveszteni. Az AI használata, a mindennapokba való bevonása lassan tényleg elengedhetetlen lesz, de nem is az a kérdés, hogy „felülünk-e arra a bizonyos lóra”, azaz használjuk-e az AI-t, hanem sokkal inkább az, hogy mennyire-hogyan lovagoljuk meg az AI hullámot, mennyire-hogyan rendeljük magunkat alá a mesterséges intelligenciának?
Milyen „veszélyek/félelmek” bújhatnak meg az AI (túlzott) használata mögött?
# Vannak, akik már egy „lépést sem tudnak” megtenni például a chatgpt nélkül, minden egyes kérdésükre, problémájukra, feladatukra a chatgpt-től kérik a választ, a megoldást, a segítséget.
# És itt jön a képbe az egyik legnagyobb kockázat: a túlzásba vitt kiszervezés. Ha minden döntést, feladatot a mesterséges intelligenciára bízunk, idővel gyengülhet a saját belső iránytűnk. Nem azért, mert az AI „elront” minket, hanem azért, mert nem hozunk döntéseket, nem eddzük meg/nem gyakoroljuk a döntéshozó képességünket. De odáig is eljuthatunk, hogy már egy egyszerű feladatot sem tudunk/akarunk megoldani önállóan, saját kútfőből. Vagy ha szakemberként mindenhez AI-t használunk, akkor hol marad a saját ötlet, a „hús-vér” kivitelezés, a realitás, a valódi szakmaiság, stb. – tehetjük fel a kérdést. Még tovább megyünk: már a saját érzéseidet, lelki állapotodat is az AI-val „vitatod meg”, minden érzésedet minden alkalommal az AI-n keresztül dolgozod fel, a pszichológusod, a mentális trénered lesz, tőle várod az érzelmi megnyugvást…
# És maga a döntési fáradtság is gyorsan bekövetkezhet, hiszen állandóan ilyen és ehhez hasonló kérdéseket teszünk fel magunknak: „Most melyik AI-t kérdezzem? Ehhez és ehhez melyik AI eszközt használjam? Hogyan fogalmazzam meg? Biztosan jó promptot adok be neki? Elfogadjam a javaslatot, az ötletet vagy módosítsam?” Ha túl sokszor kérünk segítséget apróságokhoz, akkor maga a mesterséges intelligencia válhat újabb mentális zajforrássá.
# Egyszerűen megszokássá válik, hogy mindent megkérdezünk tőle. Ha viszont nem kérdezzük meg a mesterséges intelligenciát, rögtön bekapcsol a vészvillogó, hogy „jajj, nem kérdeztem meg az AI-t, biztosan jó lesz az én válaszom/megoldásom? Mi van, ha más választ/megoldást javasolna az AI?” Állandó kétely, bizalmatlanság gyötör minket.
# Az online felületek is 0-24 elénk tolják a különféle AI eszközöket, bennünk pedig felébred a félelem, hogy lemaradunk valamiről, ha nem kezdjük el egyiket-másikat használni. Folyamatosan bújjuk a cikkeket, posztokat, hogy vajon most melyik AI eszköz a menő, melyikre lenne érdemes előfizetni, úgy is, hogy nem tudjuk, melyik lenne számunkra az ideális, melyik nyújtana valódi segítséget.
# Ma sokan szinte versenyeznek, hogy melyik AI-t, melyik modellt, melyik promptot használják… A nagy AI lázban azt érezzük, hogy nehéz felvenni a versenyt, ennyi mindent (újra)tanulni, naprakésznek lenni, és bizony újra és újra „felütheti a fejét” az imposztor-szindróma.
# Ha az önéletrajzunkba/portfóliónkba nem írjuk be, hogy dolgozunk AI eszközökkel, máris elszégyelljük magunkat, mert ez ma már „alapelvárás”… Nem vagy trendi, ha nem sorolod fel a CV-dben a chatgp-t, a Claude-t és társaikat…
# Ha a referenciamunkáinkhoz nem társítjuk az AI-t, ha nem mondhatjuk el, hogy ez bizony AI-val készült, már értéktelelennek ítéljük meg a munkánkat… Nem vagy trendi, ha nem az AI-val készíted a munkáidat…
Mindez összességében nagy mentális terhelés.
Hogyan őrizhetjük meg önmagunkat az AI világában?
- A mentális terhelés csökkentése akkor működik jól AI-val, ha nem gondolkodás helyett, hanem gondolkodás támogatására használod: amikor az AI segít rendet tenni, de Te mondod ki a végső szót, amikor leveszi az apró terheket a válladról, de az irányvonalakat Te határozod meg. Az nem helyettesítő, csak asszisztens.
- Az a legjobb, ha a mesterséges intelligenciát időszakosan használod mentális könnyítésre. Nem folyamatos mankóként, hanem csak támaszként tekintesz rá.
- Akár a fizikai/testi egészséged, akár a mentális egészséged szorul támogatásra, fordulj valódi szakemberhez, és ne a chatgpt legyen az orvosod, a pszichológusod (úgyis azt „mondja”, amit hallani akarsz).
- Nem kell mindent rábíznod a mesterséges intelligenciára! A fontos az, hogy felismerd, miben segíti valóban a munkádat, és miben viszi csak az idődet. Az AI rengeteg lehetőséget kínál a vállalkozásoknak, de nem tudhatod, melyik fejlesztés hoz valódi üzleti eredményt, és melyik csak egy újabb költséges kísérlet.
- Ne a minél gyakoribb használat legyen a cél a vállalkozásodban. Ne azt mérd, hogy időben mennyit használtad az AI-t, vagy hogy hány helyre tudtad beerőszakolni a munkafolyamataidba, a munkáidba, stb. Azt mérd inkább, hogy ha használtad is, akkor általa a terméked/szolgáltatásod jobb lett-e a felhasználóid, a célközönséged számára.
- Nem kell minden eszközt ismerned, nem kell minden új AI eszközt kipróbálnod, komoly összegekért előfizetned rájuk. Elég, ha van 3-5 jól ismert és számodra hatékony segítséget jelentő eszköz. Nem attól lesz valaki jó szakember, hogy napi húsz AI eszközt használ.
- A megrendelőt sem az érdekli, hogy mesterséges intelligenciával készült-e az adott munka / milyen AI-val készült az adott munka. A megrendelőt az érdekli, hogy elkészül-e, működik-e, hoz-e eredményeket.
- Tény, hogy az AI egy remek inspiráció- és ötletforrás, de ne csak az AI-tól kérj inspirációt, ötletet. Menj ki a természetbe, sportolj, töltődj fel, relaxálj, menj emberek közé, utazz, fotózz, olvass! A kreativitás fejleszthető, és a kreativitás soha nem a promptokból születik, hanem abból, amit megélsz, átélsz.
- Rád, a szakemberre szükség van az AI világában is, ez a tudat is segíthet erőt adni, előre lendülni a mindennapokban.
A jövő sikeres webdesignere talán már nem az lesz, aki a leggyorsabban tervez meg egy felületet vagy ír meg egy kódrészletet, hanem az, aki a technológia nyújtotta lehetőségeket emberi gondolkodással, kreativitással és felelősséggel ötvözi. Az AI képes mintákat felismerni és tartalmakat előállítani, de a kíváncsiságot, az empátiát, az értékítéletet és az egyedi látásmódot továbbra is az ember adja hozzá. Éppen ezért nem önmagunkat kell feladnunk, hanem megtanulnunk úgy együttműködni az AI-val, hogy közben megőrizzük azt, ami valóban megkülönböztet bennünket. A jövő nem az AI-é vagy az emberé lesz – hanem azoké, akik megtalálják közöttük az egészséges egyensúlyt.