A betűtípusok az információk megjelenítésén túl vizuális-esztétikai élményeket is nyújtanak, valamint érzéseket, hangulatokat tükröznek, képesek befolyásolni, érzelmeket kiváltani, felerősíteni az általuk megjelenített szavak értelmét, jelentését, üzeneteket közvetíteni, legyen az kimondott vagy kimondatlan. Egyszóval: a betűtípusoknak is van pszichológiájuk.
Víz – víz, ugye?
De mégis melyik gombot nyomnád meg szívesebben egy forró nyári napon, szomjoltó, friss víz után áhítozva?
Én biztosan a másodikat, hiszen egyrészt a háttér is a vizet tükrözi (színvilág, hullámzás, „tenger alatti-effekt”), másrészt a dőlten szedett, kisbetűs, kék, vízszerű árnyékkal is megspékelt, háttérből kiemelkedő “Water” felirat is jobban passzol a víz szóhoz – mind vizuálisan, mind a fejemben elképzelve.
Ahogyan a fontoknak a márka, vállalkozás arculatában is nagyon fontos szerep jut – hiszen a színek mellett a jellegzetes arculati betűtípusok is képesek a célcsoport előtt felismertetni az adott brandet, prezentálni az általa képviselt mögöttes tartalmakat –, úgy egy-egy szó esetében is meghatározó jelentőséggel bír az, hogy éppen milyen betűtípussal van szedve. Az esztétikus design és a megfelelő üzenetközvetítés (olvashatóság, témához passzoló) mellett egy-egy konverzió (lsd. előző példa) is múlhat azon, hogy X vagy ehhez képest egy minden szempontból eltérő Y fontot használunk a munkánkban, legyen az egy akciógomb szövege a weboldalon, egy szórólap vagy egy italautomata matricája.
Sarah Hyndman és a Type Tasting stúdió végzett el egy nagyon érdekes felmérést, mely ehhez a témához/jelenséghez is szorosan kapcsolódik:
Az amerikaiak számára fontos Függetlenségi Nyilatkozat kulcsszavait sorakoztatták fel, melyek különböző betűtípusokkal voltak szedve. A felmérés résztvevőinek pedig azt volt a feladatuk, hogy az adott szóhoz leginkább passzoló, illő betűtípust párosítsanak.
A következő eredmények születtek:
Amikor olvasunk, akkor abban „bízunk”, hogy az adott betűtípus és az adott szó harmóniában állnak egymással. Amikor ez nem teljesül, tehát nem érezzük a betűtípus és a szó közötti egységet, harmóniát, akkor az, amit olvasunk, kevésbé hiteles számunkra.
A kutatás által az is bebizonyosodott, hogy gyorsabban felismerjük, elolvassuk a szót, gyorsabb a feldolgozási folyamat, ha a szó jelentését (hűen) tükrözi az adott font, vagyis a font illik a szóhoz.
Amikor azt kérdezték, hogy a demokrácia szóhoz milyen betűtípus illik, a résztvevők 62%-a egy formális, hagyományos, talpas betűtípust választott – a legideálisabbnak a Georgia fontot gondolták.
A tipográfiai ismeretekből tudjuk, hogy a talpas fonthoz a következő jelentések, üzenetek társulnak: múlt, hagyomány, tradíciók, örökség, minőség, megbízhatóság, stabilitás. Ez tehát remekül illik a demokráciához – vizuálisan és jelentésbeli síkon egyaránt. Azonban ha a demokrácia szót egy „kézírásos”, dőltebb, lazább típusú betűtípussal szednénk, akkor az már meggyengítené mind a szót, mind annak mögöttes tartalmát, éppen ezért nem illik hozzá.
Ezzel szemben a szabadság szóhoz éppen egy ilyen típusú font passzol, a résztvevők 45%-a a Lucida Calligraphy-t választotta. Ez a betűtípus jól tükrözi mindazt a mögöttes tartalmat, amit a szabadság szó képvisel.
Az igazság és a szabadság (liberty) szavakhoz a hagyomány, a megbízhatóság társul, így ezekhez szintén „régimódi” betűtípusokat választottak. Az egyenlőség szó bizonyult egyedül „modernnek”, ehhez a résztvevők talpatlan, semleges betűtípust illesztettek, és mint a tipográfiából ismert, a talpatlan/modern talpatlan fontokhoz a következő jellemzők társulnak: egyszerűség, letisztultság, elegancia, tudás, minőség, megbízhatóság, modernitás.
Ennek a felmérésnek az eredményei is azt mutatják, hogy mindig az adott témához, szóhoz passzoló betűtípusokkal dolgozzunk! : )
Eredmények forrása: www.typetasting.com