Bejegyzésünkben arra igyekszünk rávilágítani, hogy miért is fizet a megrendelő, ha honlapot készíttet, és miből tevődik össze a webdesigner díjazása.
No, nem a piszkos anyagiakba „megyünk bele”, ellenben sorra vesszük azokat a látható és kevésbé látható „tételeket”, melyek befolyásolják, meghatározzák a weboldalkészítés díját. Ez mindkét fél számára hasznos „lista”, hiszen ha a megbízói oldalt képviseled, akkor szinte pontról pontra láthatod, hogy mit is foglal magában a honlapkészítés díja, miért fizetsz annyit, amennyit, ha pedig Te vagy a webdesigner, és esetleg eddig még nem igazán tudtad, hogy miből áll(hat) össze a munkadíjad, nem is gondoltál bele, hogy mennyi mindent bele kell számolnod a kiajánlott árba, akkor minderre most fény derül.
Akár (kezdő) webdesignerként csekkoljuk a konkurensek/ügynökségek árait, akár megrendelőként böngésszük a webes szolgáltatók csomagajánlatait, ajánlatokat kérünk, akkor bizony nagy valószínűséggel nagy különbségeket tapasztalunk – már ami az árakat illeti. És jogosan is merül fel bennünk a kérdés, hogy miért kér X webdesigner ilyen sokat egy honlapért, ugyanezért egy másik weboldalkészítő ennek a töredékét, a szomszéd unokája meg nevetségesen kevesebbért összedobja a weboldalt. (Hozzátesszük, ez más szolgáltatási területek esetében is így van, nem csak a webes „szakmára” igaz.)
Egy honlap ára azonban nem egyszerűen árkérdés. Eleve egy megfoghatatlan „termékről” van szó, csak úgy nem tudjuk a polcról levenni. Éppen ezért nagy a bizalmatlanság a megrendelő részéről azzal kapcsolatban, hogy „mit is kapok a pénzemért?”, hiszen már majd csak a kész weboldalt tudja „átvenni”, és az is kérdés, hogy mire megy vele a továbbiakban, elősegíti-e az üzleti céljait.
És nem is csak a végösszeget kell megnézni a kapott ajánlatban, sőt, még egy kirészletezett ajánlatban sincsenek benne olyan tételek, amelyek kézzel foghatók lennének, gondoljunk a szolgáltató saját költségeire (pl. programokat bérel/vásárol, továbbképzéseken vesz részt, hirdetéseket indít, stb.). A honlapkészítés díja tehát jóval több mindent foglal magában, mint amit elsőre gondolnánk.
Nézzük is, hogy milyen „tételekből” állhat egy weboldal ára, egy webdesigner munkadíja:
„Anyagköltségek”:
Ezek igazából olyan tételek, melyek nélkül nem is lehet weboldalt készíteni és működtetni, tehát ha esetleg magunk készítjük el és menedzseljük a honlapunkat, akkor ezekkel a fix költségekkel mindenképpen számolni kell, de ha szakértő kezekre bízzuk a weboldalt, akkor is kalkulálni kell ezekkel az alapvetőnek mondható „beruházásokkal”.
Ilyen például:
domain név
= ezen a címen érjük el a weboldalt
tárhely
= ezen tároljuk a weboldalt, a levelezést
SSL tanúsítvány
= ez biztosítja a böngészőben a https biztonságos kapcsolatot, a titkosítás által véd az információkkal, adatokkal való visszaélések ellen
WordPress sablon
A weboldal alapját adó WordPress honlapmotor/tartalomkezelő rendszer ingyenes, de egy WordPress weboldalra szükség van egy (adott esetben a honlap megjelenését adó) sablonra is, mely lehet ingyenes és fizetős is.
oldalépítő
Ha a WordPress alapú weboldalunkat ún. oldalépítővel építjük fel, akkor a site builderek között találunk ingyeneseket, olyan ingyeneseket, melyeknek van PRO verziója, és a fizetős verziók általában éves előfizetéssel használhatók, és akad köztük olyan is, melyet egyszer is meg tudunk vásárolni, például örök életre szóló licence-el.
bővítmények
Egy WordPress weboldalon számos funkciót, háttérbeállítást ún. bővítmény segítségével tudunk megvalósítani. Bővítmények tekintetében alapvetően az igények a döntők, az, hogy mire van szükség az adott weboldalon, és azt ingyenes vagy fizetős megoldással lehet-e kivitelezni. Egy-egy funkcióra számos ingyenes bővítményt találunk, továbbá vannak olyan pluginok, melyek ingyenesek (akár ez a verziójuk is elegendő lehet számunkra), de van pro verziójuk, mely értelemszerűen több lehetőséget/extrát ad, és vannak csak fizetéses verzióban elérhető bővítmények.
fotók, illusztrációk, videók
Egy honlapról nem hiányozhatnak a vizuális tartalmak sem. Több „forgatókönyv” is van ezekkel kapcsolatban: ha rendelkezésre állnak saját fotók, illusztrációk, grafikai elemek, stb., illetve mi magunk el tudjuk őket készíteni, akkor ezek nem jelentenek plusz költséget; ha esetleg fotóst kell megbíznunk, akkor az plusz költséget jelent; ha pedig fotó/illusztráció-letöltő helyekről szerzünk be fotókat, grafikákat, akkor azok ingyenes és/vagy néhány ezer forintért letölthetők (a fotóletöltő oldalak többségén „darabra” is lehet fotót vásárolni, de jellemző a havi/éves előfizetés, és annak során X fotót tölthetünk le, akár kreditek alapján számolva).
És ezen felül számolandó minden plusz funkció, egyedi igény kivitelezése. Ezek a webes szakember számára plusz időt, energiát jelentenek (ennek is van ára), továbbá adott esetben fizetős eszközökkel, megoldásokkal (pl. hírlevélküldő rendszer) valósíthatók meg, de olyan is lehet, hogy ezekhez már további szakember (pl. programozó) segítségét kell igénybe venni, így az ő munkadíja is további költséget jelent, vagy egyszerűen maga a webdesigner vállal plusz szolgáltatásokat, mint például webszövegírást, keresőoptimalizálást.
A szemmel nem látható tételek listája pedig maga a szolgáltatás, amit a webdesigner nyújt:
- befektetett idő és energia, amit ráfordít a weboldal elkészítésére
- évekig tartó tanulás, hogy kellő szakértelemmel megtervezze és kivitelezze a honlapot
- évek alatt megszerzett rutin, tapasztalat, hogy gyorsan és hatékonyan megtervezze és kivitelezze a honlapot
- programok ismerete, használata, hogy több területen is profi megoldásokat nyújtson a megbízójának
- meglátásai, kreativitása, ötletei, melyekkel előre lendíti a projektet, plusz értéket teremt az ügyfele számára, aki könnyebben és gyorsabban elérheti a céljait, egyszóval hozzájárul a sikereihez
- profi ügyfélkezelése, kommunikációja, valamint hitelessége és megbízhatósága, melyek miatt a megrendelő azt érezheti, hogy a legjobb kezekben van ő maga és a projektje is, a szakember mindig elérhető, bármikor fordulhat hozzá, megvan a kölcsönös bizalom, produktív lesz a közös munka
És ezeken felül szintén a nem látható tételek tárházának másik részébe a webdesigner saját kiadásai/költségei sorolhatók, mint például:
- továbbképzések/konferenciák/workshopok díja, az ezekbe fektetett időről és energiáról nem is beszélve
- havidíjas tagságok
- programok megvásárlása/bérlése
- géppark fejlesztése, eszközök fenntartása, iroda berendezése
- amennyiben nem home office-ban dolgozik, akkor utazási költség, iroda bérleti díja
- marketingbüdzsé, hiszen egy webdesignernek is kell hirdetnie magát, a szolgáltatásait
- más szakemberekre (pl. programozó) bízott munkák díja
- könyvelő havidíja
- közterhek, adó
- ha vannak alkalmazottai, akkor azok fizetése és járulékai
- ha valamilyen partneri/affiliate rendszerben dolgozik, akkor az ajánlói jutalékok
- saját szükségletei és kiadásai, úgy mint például étel, rezsi, gyerekek, nyaralás, hobbi
magasabb díjazás = minőségibb munka
Egy (akár kezdő) webdesigner is eljut a pályája során arra a pontra, amikor már magasabb munkadíjakat mer meghatározni, és már megválogatja az ügyfeleit. És igenis, ha mindezt már megteheti, akkor tegye is meg! ; )
Ha már felismeri, hogy értékes szolgáltatást kínál a megbízói részére, esetleg különb munkát végez, mint sok konkurense, akkor azért igenis el lehet és el is kell kérni a tisztességes munkadíjat. Természetesen nem arról van szó, hogy az egekig feltornázza az árait, de azért tanul(t) rengeteget és dolgozik sokat az ügyfelek számára, hogy segítsen nekik az üzleti céljaik megvalósításában. A magasabb díjazás a webdesigner számára azt jelenti, hogy adott projektre több időt és nagyobb figyelmet tud fordítani, emelt színvonalon végezheti a munkáját, míg az ügyfél számára a magasabb munkadíj garanciát jelent ahhoz, hogy igényes, minőségi végeredményt kap.
Ha a webdesigner kiszűri a problémás (pl. nemfizető), vagy éppen az energiavámpír ügyfeleket, azzal saját maga számára biztosítja azt, hogy jó munkakörülmények között, jó hangulatban végezze a szeretett munkáját, ne égjen ki (idő előtt), minden ügyfelére partnerként tekintsen, mindig minőségi munkát adjon ki a kezéből. A megrendelő pedig pontosan érezheti, hogy nem „csak egy ügyfél”, nem egy a sok közül, hanem maximális figyelmet és profi szolgáltatást kap a szakembertől, mindig számíthat rá.
A webdesignerről alkotott kép és a belé vetett bizalom óriási tényezők abban, hogy a megbízó mennyit hajlandó kifizetni a honlapért. És a megrendelő is akkor értékeli, becsüli meg az adott munkát, ha azt nem ingyen vagy nagyon alacsony áron kapja.
„olcsó húsnak híg a leve”
Ha mindezt a megrendelő szemszögéből nézzük:
Kezdő vállalkozóként, amikor minden forintnak megvan a helye, csábító lehet egy nagyon olcsó vagy „megoldjuk okosban” kivitelezés például a vállalkozás weboldalának elkészítéséhez, azonban hosszabb távon jelentkezhetnek a problémák, mint például az, hogy tucatweboldalról van szó, a honlap nem hozza a várt eredményeket, nem jönnek a megrendelések, a webes nem tartja karban a weboldalt, hibák sora merül fel, nagyon „nyögvenyelősen” érhető el, ha például egy kis tartalommódosítást kellene végeznie a honlapon, vagy a legrosszabb esetben fel is szívódik…
Ha mindezt a webdesigner oldaláról vizsgáljuk:
Az a webdesigner, aki túl olcsón dolgozik, ő csak a megbízások számának növelésével tud emelni a bevételén, így viszont nem tud minőségi munkát végezni, hiszen egy-egy projektre nem tud elegendő időt és figyelmet fordítani. Nem is igazán érzi azt, hogy ő értékes munkát végez, amiért esetleg több pénzt is elkérhet. Egy nap neki is 24 órából áll, de ha mindig dolgozik, akkor nem is tud pihenni, kikapcsolódni, inspirálódni, és bár rengeteget dolgozik, még sincs elég bevétele – állandó mókuskerék, motiváció elvesztése. Azt sem teheti meg, hogy az ügyfeleit megválogassa, hiszen a mennyiségre megy, nem a minőségre, tehát „boldog-boldogtalannak” dolgozik, akikkel lehet, hogy nem is lehet hatékonyan, eredményesen együttműködni, elmaradnak a sikerek, a jó referenciák, vagy éppen a megrendelők csak azt nézik, hogy minél olcsóbban ússzák meg, és esetleg még „az utolsó bőrt is le akarják húzni” a szakemberről. Egy ilyen webdesigner hamar belefárad a munkájába, a vállalkozásába, kiég, feladja, kiteszi a „zárva” táblát, az ügyfelek pedig magukra maradnak.
„az olcsóbb valójában drágább”
Lehet, hogy az a webdesigner, aki alacsony árakon dolgozik, az pillanatnyi előnyre tehet szert a versenytársaival szemben (mert manapság sokan igyekeznek megfogni a pénzt, nem akarnak túl sokat költeni weboldalra, csábítóak a nagyon olcsó vagy ingyenes megoldások), de hosszú távon biztosan alulmarad (lsd. előzőekben írtak), és újra le kell fektetnie a vállalkozása stratégiáját, újra kell építenie az ügyfélkörét, vagy akár teljesen más munka után kell néznie… És az sem jó taktika, ha a szolgáltató indokolatlanul, irracionálisan megemeli az árait, de közben a meglévő ügyfeleinek nem ad többet, mint eddig, illetve ezzel potenciális ügyfeleket is elriaszt, akkor tőle bizony gyorsan elpártolnak.
És az az ügyfél, aki az olcsó megoldást választja, az lehet, hogy abban a pillanatban spórol egy keveset („most ezen tudok spórolni”, „ez is jó lesz, a célnak megfelel”, stb), de egy weboldal esetében hosszú távon kell gondolkodni. Ha eltűnik a webdesigner (lsd. előzőekben írtak), akkor másik webes után kell nézni, akivel nem győzi majd felvenni a fonalat, de az is lehet, hogy a honlap teljes ráncfelvarrásra szorul, vagy teljesen új weboldalt kell készíttetni, ami jelentős plusz költségeket jelent.
Bármelyik „térfélen is játszunk”, mindezek alapján elmondható, hogy „az olcsóbb valójában drágább”.