Rengeteg betűcsalád, betűtípus áll a rendelkezésünkre, hogy felhasználjuk őket a munkáinkban. A fontoknak azonban nemcsak méretük, vastagságuk van, hanem típustól függően egyéb (rejtett) tulajdonságokkal is bírnak, melyeket bejegyzésünkben sorra is veszünk.
A webdesign tanfolyam hallgatói a grafikai tervezéselmélet modul során alaposan megismerkednek a fontok alapvető tulajdonságaival, csoportosításával, keverésével, továbbá tipográfiai alapszabályokkal. Egy szakavatott, betűtervezésben és tipográfiában jártas szakember számára biztosan nem lesz újdonság az alábbi betűtípus-tulajdonság-lista, de azok számára, akik még nem ástak ilyen mélyre a betűk világában, biztosan érdekes lesz. Akik pedig napi szinten alkalmaznak különféle betűtípusokat – ahogyan ezt teszik hallgatóink is – számukra biztosan nagyon hasznos lesz, hiszen akár az egész munka stílusát meghatározhatja az, hogy az adott font milyen (rejtett) tulajdonságokkal rendelkezik.
Összefonódások (ligatúra)
A ligatúra két vagy több betű egybeírását, összekapcsolását, egyesítését jelenti. A ligatúra attól lesz összevont jel és nem egyszerűen két szorosan egymás mellé írt karakter, hogy a jel (betű, szótag, szójel) egyes részei a másiknak is részét alkotják és a jel alakja torzulhat, azaz félbevágva az adott fontot, nem kapjuk vissza az eredeti két fontot.
A nyomdászatban két vagy több, egymásba kapcsolódó rajzú, egy testre öntött nyomdabetűt nevezünk ligatúrának. Több antikvánál ligatúraként jelennek meg az ff, fi, fj és fl betűpárok, mert ezekben a betűkapcsolatokban a második betű veszélyeztetné az f felső kanyarulatát, illetve az fi, fj kapcsolatokban az f, az i vagy j pontját. (forrás: Wikipédia)
Ciklikus összefonódások
Láthatod, hogy ebben a betűtípusban például a „d” és a „t” kapcsolódik így össze, de az angol nyelvben gyakori a ck, sp, st, ts, rt, rs összekapcsolódása is, a magyar nyelvben pedig a páros karakterek (cs, sz) erre a jó példák. A ciklikusság pedig abban fejeződik ki, hogy ezek az összekapcsolódások vissza-visszatérnek, szépen ívelődnek, egyedi stílust, hangulatot adva ezzel a betűtípusnak, és ezzel együtt az adott szónak, mondatnak is.
Csűrések-csavarások
Manapság igen trendiek azok a betűtípusok, melyek vaskosabb kézírásra, filccel/ecsettel rajzolt karakterekre emlékeztetnek, de sok bennük a „csűrés-csavarás”, sok bennük a hurok és az elnyújtás. Idézetekhez, üdvözlőlapokra/meghívókra egy-egy mondathoz, egy-egy címhez vagy akár logóba megfelelő ez a betűtípus – természetesen illeszkedve az adott munka/arculat stílusához (egy modern, minimál stílushoz nagyon nem passzolna) –, azonban törzsszöveghez nem ajánlott, mert úgy már sok(k), fárasztaná a szemet, nehezen lenne olvasható a tömény szöveg.
Kicsik és nagyok
Adott betűcsaládon belül a betűk szedése lehet: kisbetűs (kurrens), kapitális, azaz nagybetűs (verzál) és kiskapitális, amikor a kisbetűkkel (fel- és lenyúló szárak nélkül) azonos méretű nagybetűket alkalmazunk.
Kisbetűkkel a törzsszövegeket szedjük, kapitális betűkkel egy-egy szó, mondat kiemelését végezzük, a kiskapitálist jellemzően kiemeléshez, fejezetkezdő mondatok első szavához vagy szavaihoz alkalmazzuk.
TIPP: a verzál, azaz a nagybetűs alak jelentősen különbözik kurrens (kisbetűs) párja alakjától – ezek szembeállítása a betűkeverés egyik leggyakoribb módszere. Kapitális és kiskapitális betű között pedig elsősorban méretbeli különbség (magasság, szélesség, maga a betűméret) van, de ezzel is jól lehet kontrasztokat kialakítani, mely – jól tudjuk– minden grafikai munka titka. : )
Régiből újat
Vannak olyan betűtípusok, melyek alapja egy másik betűtípus, és annak kisebb-nagyobb átszabásával született meg az új betűtípus – például az íveltebb betűszárból egyenes betűszár lett, stb.
Változatosan
Vannak olyan betűcsaládok, melyekben több egyedi jellemző is megjelenik, és igazából ezek attól függően kerülnek elő, hogy hogyan alkalmazzuk, milyen betűket kapcsolunk éppen össze. A kézírásos betűtípusok esetén jellemző, hogy egy adott betű a folyószövegben máshogyan fog megjelenni mint önállóan (iniciáléként) alkalmazva, bizonyos betűk más betűkkel való összekapcsolásakor (ligatúra) máshogyan formálódnak, mint például az angolban gyakori „th” vagy a magyarban gyakori „tt” párok esetén, továbbá lehetnek a betűknek teljesen egyedi megjelenési formái is, valamint a betűcsalád tartalmazhat hurkokat, elnyúlásokat, ornamentikákat, melyek hozzákapcsolód(hat)nak a betűkhöz.
Számosan
A betűk mellett gyakran dolgozunk számokkal is. A legtöbb betűkészlet tartalmaz számjegyeket is, melyek jól illeszkednek az adott készlet betűihez.
A számjegyeket – a köztük lévő térköz alapján – két csoportba oszthatjuk: arányos és táblázatos. Előbbiek változó térközökkel bírnak, mert a karakterek szélessége is változó (pl. 8 vs. 1), hasonlóan a kis-és nagybetűkhöz. Az ilyen típusú számok összlátványa azonban egyenletességet, kiegyensúlyozottságot mutat. Ezeket szövegben célszerű alkalmazni.
Ezzel szemben a táblázatos számjegyek mindegyike azonos szélességgel rendelkezik (pl. a 8 ugyanolyan széles, mint az 1). Ez az egyenletes távolság lehetővé teszi, hogy ezeket a számjegyeket táblázatokban, árlistákban, pénzügyi kimutatásokban, oszlopokban használjuk.
Ajánlott tehát az adott munka típusát figyelembe venni, és úgy kiválasztani a megfelelő betűkészletet és ezzel együtt a számkaraktereket: brosúrákhoz, grafikákhoz mindkét típusra szükség lehet, marketingszövegekhez, szöveges tartalmakhoz az arányos számjegyek, pénzügyi beszámolókhoz, statisztikákhoz a táblázatos számjegyek használata ajánlott.
Te milyen rejtett tulajdonsággal egészítenéd ki a listát?
Illusztrációk forrása: Creative Market